Tegnap elment. Örökre. Bogus nemes egyszerűséggel csak Tatucikámnak hívta.
Apu
Mikor megszülettem nevettél.
Közben néha gond és bánat dúlta lelked, de szerettél.
Mielőtt örökre elmentél, mégegyszer rám nevettél.
Legyen a lelkedben béke, a szivedben nyugalom,
ez kísérjen végig utolsó utadon.
Bocsáss meg nekem mindenért, ha tudsz és ha lehet,
ezt kéri tőled szerető gyermeked.
Mikor utad végére érsz és megpihensz a hantban,
az égen egy új csillag gyúl s világít egyre szebben, jobban.
Mutatja az utat nékem, hátha rátalálok, s Veled együtt
meglelem az igaz boldogságot.
Vigyázz ránk kérlek odafentről mindig, hogy
minket így kísérj az utunkon végig.
Szomorúság rágja lelkem, mardossa a bánat,
nehéz elengedni az Édesapámat.
Mondanék még sokat, mindenféle dolgot,
de elég lesz egy szó, mi szinte soha el nem hagzott.
Szelek szárnyán repül hozzád, magasan az égbe, hogy
szerettelek mindig Téged. És szeretlek. Örökre.