2021. augusztus 22., vasárnap

40 év

    Amikor megtudtam, hogy elődöm nyugállományba vonul, rögtön tudtam, hogy készítek neki egy albumot. Sokáig nem tudtam, hogy hogyan fog kinézni, csak az volt biztos, hogy ez lesz az én ajándékom, amihez később a kollégák társultak. Hetekig nézegettem a különféle scrap papírokat, de az egyik túl habos-babos volt, a másik meg  pasis...ám amikor Pippinél megláttam a Craft'O Clock Ocean Deep papírkollekcióját, elindult a vezérhangyikám. Elindult egy gondolatmenet a fejemben, hogy 40 év az egészségügy ritkán csendes, inkább háborgó tengerén, kis hajókkal, nagy hajókkal, cápákkal, rájákkal, medúzákkal, sellőkkel ... ééés beindult a fantáziám. Klasszikus fekvő album formában gondolkodtam, de nem túl nagyban. Így lett a végeredmény egy 15 x 20 cm-es landscape album. Mindenképpen sok zsebes, ide-oda hajtogathatós, titkos zugokat és sok fotót rejtő, igazi meglepetést szántam elődömnek. Így aztán a sok inspiráció nézegetése után a magam ízlésére és az adott album méretére szabtam a papírokat, amit aztán a Pantonban vásárolt 1,5mm-es sörkartonból és fekete fotókartonból készült alapba ragasztottam bele. Heteken át terveztem, vágtam, szabtam, hajtogattam, ragasztottam, s dekoráltam. Ráment 3 teljes hétvégém és két hétköznapom, no meg egy nagy és egy kis tubus Pentart Express ragasztó. Ez utóbbi kiváló magyar termék, Holczer Gyuri bácsi, a Pentart vegyészének kiváló alkotása és óriási segítségemre volt, mert rendkívül jól és viszonylag gyorsan ragaszt. Az albumot a csodás papírkollekció saját mintás kivágataival díszítettem,  Ahogy haladtam előre, egyre több ötletem támadt, így az is, hogy az utolsó oldalt üresen hagyom, egy, az átadón készült csoportkép méltó helyéül. Saját fotóim mellett az osztály krónikásától, Kárpáti főorvos úrtól kapott fotók mellé idézetek is kerültek bele, melyeket saját kezűleg írtam le. A régi kollégák kilétének megfejtésére Judit kolléganőm volt segítségemre! ❤A gerincén ejtett szegecselt lyukba könyvjelző is került, méghozzá stílszerűen egy sebészcérnára kötöttem fel a műtő szerszámainak miniatűr változatát és egy darab pici implantátumot. Mindezek mellé egy aprócska üvegcse is került palackposta gyanánt. A mini műszereket és az üvegcsét a CsimaDYA  kreatív ékszerkellék webáruházból szereztem be. Ezúton is köszi Orsi a szupercukiságokat! A fotókat szerkesztés után, mint mindig a Fotoplus-nál hívattam elő.  Az album elejére a csodaszép lézervágott feliratot a ScrapUp webáruházból szereztem be, ahonnan mindig nehéz a választás, mert óriási a kínálat!  Ami közös a Fotoplusban és a SrapUp-ban, hogy ugyanazért imádom mindkettőt, mert gyorsak, pontosak, pécsiek  (I ❤ Pécs) és mert legfőképpen minőséget képviselnek! Innen is köszi Teti barátosném! Egy szó, mint száz:  egyszerűen IMÁDTAM készíteni. Közben a kollégák között már hatalmas sikert aratott az album, ám végig az töltött el izgalommal, hogy láthatom majd az ünnepelt arcát, ha majd fellapozza az elmúlt 40 évből összeválogatott fotókból készült albumot, melyben helyet kaptak azon kollégák is, akik már sajnos nincsenek közöttünk. Átadáskor egy Aranyosi Ervin idézettel toldottam meg a dolgot, melynek folytatását elrejtettem az albumban, egy pici mágnessel záródó kis zsebben...ééés igen...amit ekkor láttam Katalinám arcán, az tette fel arra a bizonyos I-re a pontot! Pontosan olyan lett, amilyet terveztem: könnyeket előcsalogató, nosztalgiázós, hidegrázós, örömteli. Közben Judit kolléganőmmel cinkos összemosolygások közepette próbáltam fotót és videót készíteni az első percekről.  Azóta azt is tudom, hogy a boldog nyugdíjas újra és újra  előveszi, átlapozza és meghatódik...  Mutatom is képeken  (ezek a fotók bekerülését megelőző képek, hiszen a fotókkal teli lapokat érthető okokból nem szeretném ide publikálni, viszont a belső dekorok legvégül a fotók beragasztásával egyidőben kerültek az albumba):

























....és ha olyan deja vu-d van, hogy már olvastál hasonlót, akkor igen....sajnos újra kellett írnom, mert véletlenül kitörlődött...