2025. október 23., csütörtök

A nagykorúság éve, a bűvös 18❣️

❤️🥳🥳🥳 18❣️ 🥳🥳🥳❤️

....NOS...EZ A NAP IS ELJÖTT ❣️....
A mai napon éppen 18 évvel ezelőtt indítottam útjára a MANÓTÁR BLOGOT ❣️ EGÉSZEN ELKÉPESZTŐ ÉS FANTASZTIKUS ÉRZÉS ❤️ 😍 ❤️ 

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK MAGAMNAK ÉS  A BLOGNAK, MERT EZEN A NEM EGYSZERŰ 18 ÉVEN MINDIG ÁTSEGÍTETT❣️🥳

HÁLÁS KÖSZÖNET MINDEN OLVASÓMNAK, LÁTOGATÓMNAK, AKI A  VILÁG BÁRMELY SZEGLETÉBŐL MEGTISZTEL(T) A FIGYELMÉVEL❣️

🙏Alább egy kezdetektől kimutatott statisztika 🙏

Today, exactly 18 years ago, I launched the MANÓTÁR BLOG ❣️ IT'S A WHOLE AMAZING AND FANTASTIC FEELING ❤️ 😍 ❤️ 

I WISH MYSELF AND THE BLOG A VERY HAPPY BIRTHDAY, BECAUSE IT HAS ALWAYS HELPED ME THROUGH THESE NON-EASY 18 YEARS❣️🥳

THANK YOU TO ALL MY READERS AND VISITORS WHO HONOR ME WITH THEIR ATTENTION FROM ANY CORNER OF THE WORLD❣️

               ❣️🍾🥂🎂🥳🫶🙏❣️

Egy kis statisztika:









2023. november 8., szerda

Búcsú verssel és albummal :)



Amikor valaki új útra kél, lassan hagyomány lesz, hogy kap Tőlem egy albumot...csokorba szedve néhány emlékezetes pillanatot...
Így történt most is...ezúttal egy saját, szívből jövő verssel megtoldva.
Íme a legutóbbi képekben és egy videóban:

















 

2022. október 23., vasárnap

BLOGSZÜLINAP :) HAPPY BIRTHDAY MANOTAR :)

15 évvel ezelőtt, 2007-ben ezen a napon indult útjára a Manótár. 

Én csak annyit üzennék egykori Önmagamnak és a Blognak, hogy

MINDENT KÖSZÖNÖK  ÉS EZ AZ EGYIK LEGJOBB DOLOG, AMIT AZ ÉLETBEN LÉTREHOZTAM!

Annyi mindenen átsegített, mégha az utóbbi években nem is jutott sok időm az alkotásra, vagy legalábbis nem annyi, amennyit szerettem volna. Ez volt a legjobb therápia minden nehéz időszakomban.

Szeretném még megköszönni minden inspiráló hobby társamnak az alkotásaikat, melyek mindig mozgatórugót jelentettek, mindig újabb kihívások elé állítottak - sajnos már van, aki egy messzi fényes csillaggá lett közülük - Csorba Ági hiányzol! Nagyon sokszor gondolok Rád!🖤💕🎇

Nem utolsósorban, de itt szeretném megköszönni az én Bogikámnak, hogy minden mentsváram és támaszom volt mindig is!





Arra is nagyon büszke vagyok, hogy a nézettségi statisztika alapján rendszeresen keresik fel a blogot a világ szinte minden országából, és a nézettségi mutatókkal is teljesen elégedett vagyok, annak ellenére, hogy mostanában tényleg kuriózum, ha ezzel tudok bíbelődni.  (a fotók a 2022.10.23. 20:15-ös állást mutatják...kb ekkor tettem nyilvánossá anno, 15 éve egy szinte egész délutános szerkesztgetés után)

Köszönet az eddigi 77100 kattintásért és az ezutániakért is végtelen hálás vagyok♥️

Tudom, nem olyan sok ez, mint egy profi bloggernek van, de nekem ez a minden! A jutalmam a kitartásomért, a rengeteg visszabontott peyote-ért, horgolásért, az összegubancolódott cérnáért, a kiborult festékért, ragasztóért, szétszóródott gyöngyökért és az egész 15 év küzdelmeiért! Igen. Igen megtelik az ember szive-lelke hálával és csak buzognak fel az emlékek, hogy honnan indultam, meddig jutottam, mennyi mindent tanultam meg autodidakta módon és mennyi mindent Tőletek... mennyi embernek tudtam valamit átadni ebből a tudásból és mennyi ember örült annak, amit készítettem. Hát...ilyen ez, ha az ember lánya felett elrohan röpke 15 év...de ma sem csinálnám másképp. És ez a fontos. A legfontosabb. Hogy elégedett vagyok azzal, amit a Nagy Rendezőtől erre az útra kaptam. (eddig ☝️😊) Ez a blog pedig ennek a lenyomata. Minden ott van...Az örömök, a csalódások, a bánat, a mosolygós, olykor könnyes arcok, melyek belém vésődtek... ...és a rengeteg ismeretség, néhányotokkal hosszú évek óta tartó barátság, ami született.... és én mindezért csak hálás lehetek.

Szóóóval.... BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKÜNK, BLOGOCSKÁM :)


( a torta fotója netről van, de azért ezt választottam, mert a torta tetején lévő 15-ös szám ugyanaz a betűtípus, mint a régi boltocskám, a Manócska Ötletház nevének betűtípusa, aminek tulajdonképpen a blog köszönheti, hogy életre kelt.)

 Ui: du gondoltam írok egy Boldog szülinapot és kész...ehhez képest tessék...mondjuk az előbbi nem is én lettem volna. 🙈😁♥️


2022. február 4., péntek

MiniArtJournal-sorozat 1.

Gyógyítani Magamat. Ezért kezdtem el. Egyfajta lelki mentőöv volt, hogy kidolgozzam magamból azt a szörnyű estét és borzasztó élményt, amit az a bizonyos nap tartogatott számunkra. Most meg már csak késztetést érzek, de azt majd'minden nap. Azt még nem tudom, hogy ha újra dolgozom majd, akkor ez hogy épül be a napjaimba, de azt hiszem, ez amolyan nap levezetőnek is tökéletes lesz majd. Nem csatlakoztam semmilyen kihíváshoz ezzel kapcsolatban, mert bár van, de én abszolúte a megérzéseimre, az érzéseimre hagyatkozom és a mindenkori épp aktuális lelkiállapotom kerül a kis füzetem oldalaira. Most a borítót, a belsejét és az első 6 alkotást szedtem egy csokorba. 😊 remélem tetszik és ha kedvet kaptál, csináld Te is! A képlet roppant egyszerű: pár perc az Életedből+minimál eszköz és anyagigény = csodás alkotóidő❣ Íme:



2022. január 13., csütörtök

#pokolitörténet

...szóval...azt hittem, néhány ecsetvonással átszínezem a múlt év sötét lapjait...

...de nem...még nem...valami nem engedi...valamit még meg kell tapasztalnom...

...tanulni valóm van...lecke...méghozzá a javából...

....csak bevillanó szavak...amik a képen vannak...érzések...hangulatok...

...meg sem tudom mondani mennyi idő  "termékei"....elveszett az idő...ahogy a képen sincsenek az órán mutatók...az idő, ami teljesen  üres fogalommá lett...legalábbis attól a pillanattól kezdve, hogy jött a hír...és amíg éjjel, ki tudja hánykor beléptem a lakásom ajtaján és úgy, kabátban, csizmában nekidőltem a magam mögött becsukott bejárati ajtónak és percekig próbáltam észhez térni..csak álltam ott, csukott szemmel és nem tudtam mire is gondoljak...hogy mi történt vagy hogy mi nem történt...bevillant egy szempár...egy majdnem 40 éve ismert szempár...arra gondolok, hogy már nem kellene, hogy jelen legyünk ilyen szinten egymás életében, de valamiért mégis jelen vagyunk...minden fontos eseménynél oda keveredünk a másik mellé támaszként...mintha valaha valamikor valahol örök szövetséget kötöttünk volna...az térített vissza a valóságba, hogy a már kinyitott szemeimmel, de a valóságot még csak épphogy észlelve látom, hogy  a két macskám álmos szemekkel bámul rám, majd az egyik egyszerre bősz nyávogásba kezdett, ahogy mindig, ha hazaérek... CSEND van. ... Szokatlanul nagy csend. A testem és a végtagjaim zsibbadtan, elnehezülten támasztják az ajtót, a szívem eszeveszett tempóban dobog, a torkomban gombóc, a gyomrom helyén egy kő, az arcom ég. Órák óta lángol és  ég!... Sírok. ...ma este harmadszor...és nem utoljára. Körbenézve a lakáson egyszerre hihetetlen biztonságot érzek. Egy meleg burkot magam körül. Jól esne egy ölelés...és arra gondolok, hogy  "ÚrIsten, de jó, hogy van hova hazajönni!" Hálát is érzek...meg végtelen keserűséget... ürességet...és ólmos fáradtságot. 

...Nem. Nem filmjelenet...Valóság. Kőkemény valóság....

...szóval megpróbálom valahogy feldolgozni...nem megy könnyen, de az alkotás talán segít...régen is segített...mindig is segített... ezért is van ez a blog már meg úgy 15 éve...

....szóval tudtam mit akarok, de olyan nehezen állt össze...többször leültem napközben, mindig egy kicsit csináltam...

...tudod, ez olyan, mint a múltkori...hogy a képek beszélnek... -írom Anyámnak... 

...a térkép, ahogy száguldottunk végig az utakon...az óra mutató nélkül...hogy az idő néha óráknak tűnt, néha meg mintha átugrottunk volna valami időkaput...teljesen szürreális élményt hagyva maga után... a csillag a közepén valójában a durranások, a ropogások hangja...a cicalábnyomos matrica, hogy keresem az ottani cicákat...hogy ki és mi...a nagy hangsúlyos bélyegző, hogy ez a nap, ezek a percek és ez a dátum olyan erővel vésődött belém, mint ahogy az asztalon fekvő sokadik papírlapra milőbb végezve már, unottan csapunk egy nagyot  egy bélyegzővel...a szavak...a bevillanó képkockák...érzések...hangok...sorrend nélkül...random....a kép minden elemének jelentése van...még a két kapocsnak is!...

...ebbe ennyi fért...érzem, hogy még van minek felszínre jönni...de ennek idő kell...ki tudja mennyi...



2022.01.11.


...két nappal később írom ezt a posztot...azóta ma hallottam először ugyanolyan hangot az utcáról beszűrődni...a szemembe könnyek gyűltek és borzongás futott végig a testemen...egy tűzoltó autó száguldott el az útkereszteződésben....

2022. január 1., szombat

BÚÉK! 2022

 ...hát akkor heppinyjúújééar...!

update: ...alig 3-4 óra telt el azóta, hogy késznek nyilvánítottam, de most nem tudok betelni vele. Nézegetem, mantrázom...hát nem is tudom, milyen régen érett bennem ez az oldal. Kb azóta, hogy ezt a Gorjuss bélyegzőt megláttam...de hogy ennek hány hónapja....ki tudja?!...szóval az, hogy újévi lett, az az elmúlt 3 hónapnak köszönhető...hirtelen felindulásból ma...❤





2021. augusztus 22., vasárnap

40 év

    Amikor megtudtam, hogy elődöm nyugállományba vonul, rögtön tudtam, hogy készítek neki egy albumot. Sokáig nem tudtam, hogy hogyan fog kinézni, csak az volt biztos, hogy ez lesz az én ajándékom, amihez később a kollégák társultak. Hetekig nézegettem a különféle scrap papírokat, de az egyik túl habos-babos volt, a másik meg  pasis...ám amikor Pippinél megláttam a Craft'O Clock Ocean Deep papírkollekcióját, elindult a vezérhangyikám. Elindult egy gondolatmenet a fejemben, hogy 40 év az egészségügy ritkán csendes, inkább háborgó tengerén, kis hajókkal, nagy hajókkal, cápákkal, rájákkal, medúzákkal, sellőkkel ... ééés beindult a fantáziám. Klasszikus fekvő album formában gondolkodtam, de nem túl nagyban. Így lett a végeredmény egy 15 x 20 cm-es landscape album. Mindenképpen sok zsebes, ide-oda hajtogathatós, titkos zugokat és sok fotót rejtő, igazi meglepetést szántam elődömnek. Így aztán a sok inspiráció nézegetése után a magam ízlésére és az adott album méretére szabtam a papírokat, amit aztán a Pantonban vásárolt 1,5mm-es sörkartonból és fekete fotókartonból készült alapba ragasztottam bele. Heteken át terveztem, vágtam, szabtam, hajtogattam, ragasztottam, s dekoráltam. Ráment 3 teljes hétvégém és két hétköznapom, no meg egy nagy és egy kis tubus Pentart Express ragasztó. Ez utóbbi kiváló magyar termék, Holczer Gyuri bácsi, a Pentart vegyészének kiváló alkotása és óriási segítségemre volt, mert rendkívül jól és viszonylag gyorsan ragaszt. Az albumot a csodás papírkollekció saját mintás kivágataival díszítettem,  Ahogy haladtam előre, egyre több ötletem támadt, így az is, hogy az utolsó oldalt üresen hagyom, egy, az átadón készült csoportkép méltó helyéül. Saját fotóim mellett az osztály krónikásától, Kárpáti főorvos úrtól kapott fotók mellé idézetek is kerültek bele, melyeket saját kezűleg írtam le. A régi kollégák kilétének megfejtésére Judit kolléganőm volt segítségemre! ❤A gerincén ejtett szegecselt lyukba könyvjelző is került, méghozzá stílszerűen egy sebészcérnára kötöttem fel a műtő szerszámainak miniatűr változatát és egy darab pici implantátumot. Mindezek mellé egy aprócska üvegcse is került palackposta gyanánt. A mini műszereket és az üvegcsét a CsimaDYA  kreatív ékszerkellék webáruházból szereztem be. Ezúton is köszi Orsi a szupercukiságokat! A fotókat szerkesztés után, mint mindig a Fotoplus-nál hívattam elő.  Az album elejére a csodaszép lézervágott feliratot a ScrapUp webáruházból szereztem be, ahonnan mindig nehéz a választás, mert óriási a kínálat!  Ami közös a Fotoplusban és a SrapUp-ban, hogy ugyanazért imádom mindkettőt, mert gyorsak, pontosak, pécsiek  (I ❤ Pécs) és mert legfőképpen minőséget képviselnek! Innen is köszi Teti barátosném! Egy szó, mint száz:  egyszerűen IMÁDTAM készíteni. Közben a kollégák között már hatalmas sikert aratott az album, ám végig az töltött el izgalommal, hogy láthatom majd az ünnepelt arcát, ha majd fellapozza az elmúlt 40 évből összeválogatott fotókból készült albumot, melyben helyet kaptak azon kollégák is, akik már sajnos nincsenek közöttünk. Átadáskor egy Aranyosi Ervin idézettel toldottam meg a dolgot, melynek folytatását elrejtettem az albumban, egy pici mágnessel záródó kis zsebben...ééés igen...amit ekkor láttam Katalinám arcán, az tette fel arra a bizonyos I-re a pontot! Pontosan olyan lett, amilyet terveztem: könnyeket előcsalogató, nosztalgiázós, hidegrázós, örömteli. Közben Judit kolléganőmmel cinkos összemosolygások közepette próbáltam fotót és videót készíteni az első percekről.  Azóta azt is tudom, hogy a boldog nyugdíjas újra és újra  előveszi, átlapozza és meghatódik...  Mutatom is képeken  (ezek a fotók bekerülését megelőző képek, hiszen a fotókkal teli lapokat érthető okokból nem szeretném ide publikálni, viszont a belső dekorok legvégül a fotók beragasztásával egyidőben kerültek az albumba):

























....és ha olyan deja vu-d van, hogy már olvastál hasonlót, akkor igen....sajnos újra kellett írnom, mert véletlenül kitörlődött...