2017. július 16., vasárnap

Örökkön örökké...

Májust írtunk...alig egy héttel voltunk túl Bogim ballagásán. Már akkor beteg volt. Amikor kórházba került, már tudtam, nem jön ki onnan... A ballagás utáni napon meglátogattuk, szunyókált...nem szokott...akkor tudtam, hogy szép lassan eljönnek érte az Angyalok...mondtam is Bogimnak, hogy nem viszik el hirtelen...hagyják majd, hogy szépen elengedjük...akkor még nem tudtuk, hogy mindössze kettő hetet kaptunk...egy hetet otthon...egy hét múlva a kórházban. Megéreztem...olyan fura érzés kerített hatalmába...ilyet egyszer már átéltem, mikor a Nagypapám volt beteg...
Miközben minden nap rohantunk hozzá, tűkön ülve várva a látogatást, ugyanakkor mindig eluralkodott a félelem, hogy mi fogad majd...az első két nap nagyon jókedvű volt, még énekelt és viccelődött is...szerdától már csöndesebb lett...csak nézett ránk, kicsit megfakult csillogással a szemében, akkor már tudtam, és tudta Ő is...itt az idő...fogtuk egymás kezét és szorította...pénteken nem tudtam menni, dolgoztam. Újra szombat lett...egy  hete volt benn ekkor...nem tudom elmondani, mit éreztem, mikor viszontláttam...amikor tudod, hogy bármelyik pillanatban vége lehet...Fogtam a kezét...már nem beszélt...de gondolatban mindent elmondtam Neki! Mindent megköszöntem, amit értem tett...mert Ő tanított pl. kötni, horgolni...aztán vasárnap még megvárt minket...végül éjfél előtt pár perccel, 89 nehéz, de szép év után örökre nyugodni tért... az én Drága Nagymamám!
...
Egyik nap, látogatás után, hogy gondolataimat eltereljem, böngészni kezdtem a netet, újabb nyomdák után kutatva. Ekkor fedeztem fel a kreativ-kincsek.hu-n a Dreamerland pecséteket http://www.kreativ-kincsek.hu/dreamerland-szilikon-belyegzok-k80691  ...mikor ezt a kislányt megláttam, ahogy egy falevélkén üldögél...rögtön láttam a gondolataimban ezt a képet...egyéb technikai okok miatt két hónap után, tegnap gyakorlatilag pár óra alatt hömpölygött a papírra a gondolatom...
Miután az Anyukámmal eltöltött  nagyon-nagyon jó kis nap után átvettem a nyomdicskákat, meg kellett keresnem a tökéletes alapozót, ragasztót, stb...mert úgy néz ki, az előző oldalpáromnál használtak nem váltak be...(sajnos összeragadtak és tönkretették a szép képemet)...sok-sok keresgélés és gondolkodás után, hogy melyiket válasszam, végül a 13@rts termékek mellett döntöttem: http://www.scrapbookshop.hu/  (Csak zárójelben: itt meg az egyik nyomdapárnával gyűlt meg a bajom...úgyhogy most meg abból keresem A TÖKÉLETESET!,  gőzerővel! :D )

Az alapozás után Gelatossal festettem meg a hátteret...ici-picit szineztem rá akvarell ceruzával, hogy mélyebb tónusú legyen a széle...szív alakú nyomdával sziveket  "írtam"  rá, majd alaposan felvizezett Gesso-val csillagokat  "festettem" az éjbe, egy legyezőecset segítségével. Amíg száradtak a rétegek  (külön-külön, néha rásegítve hőlégfúvóval), kiszíneztem a kislányt. Gel pastaval felragasztottam és körbe stencileztem szivekkel és azzal a két szóval, ami egy Sappho vers záró sorait idézi...

Csillagok dala

Csillagok az Égen
Hallgatják szüntelen, 
Miként dalolják idelenn
A múlandóság bús dalát, Ők
Akik a szívekben laknak.

Ó, lelkeim! -szólt a hang-,
A szívetekbe költözött
Egy halhatatlan csillag.
Dúdoljátok hát az édes élet dalát,
Hisz' örökké ragyogtok - itt, vagy odaát.

Hát így született az alábbi képeken látható oldalpár. :) Köszönöm, ha tetszik, és építő jellegű kritikát is elfogadok! :) 






2017. május 13., szombat

2017. május 9., kedd

A Pinterest hatása...

Mert igenis... A PINTEREST INSPIRÁL!!! :)  Ha alkotói válságban, krónikus ötlethiányban szenvedsz, vagy én pl ha a hétvégi reggeli kávémat iszom, szinte biztos, hogy mellé Pinterest-ezek!
Így jött az ihlet az alábbi két medálra is...egy ott talált medál szolgált alapul, és az egyik verzióban tovább fűztem egy picit, a másikban pedig hamarabb abba hagytam picivel a vége előtt. Így azonban két, teljesen más hangulatú medál született. Íme :)